Macskagyökér

Az Orvosi macskagyökér (valeriana officinalis) évelő növény, sziklás hegyvidékeken, de patakok mellett, vagy akár száraz, bokros helyeken is megtalálhatjuk. Virágzata ernyőszerű ibolyás-rózsaszínű, vagy pirosas, levelei egy része nyeles, a száron feljebb elhelyezkedők tövön ülők, tövisesek, a növény magassága elérheti a 60-150 cm-t.

Nevét arról kapta, hogy a drogot szolgáltató gyökerének jellegzetes szaga vonzza a macskákat. Gyógyhatása évezredek óta ismeretes és figyelemre méltó, hogy már a legkorábbi időktől kezdve a ma már tudományosan is igazolt indikációs területén használták.

Hivatalos növényi drog a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben

• az aprított gyökér  (Valerianae radix)

A növény teáját, kivonatait és illóolaját nyugtató, idegrendszeri eredetű emésztési panaszokat enyhítő, görcsoldó és elalvást segítő célokra használják eredményesen. Jellemző hatóanyagai az un. valeopotriátok.

A macskagyökér teakeverékben alkalmazva nyugtatja a központi idegrendszert (sedativ hatás) csökkenti a szorongást, a félelemérzetet és ezért a nyugtató (tranquillans) szerek közésorolható. Értékét növeli, hogy nem befolyásolja előnytelenül a fizikai és szellemi teljesítőképességet, sőt fokozza a figyelemösszpontosítási képességet. Altató hatása nincs, de hosszan tartó kezelés során bevált szorongásos betegek alvási zavarában.

A macskagyökér hatását kétharmad részben a valepotriátok, egyharmad részben pedig az illóolaj biztosítja. Érdekesség, hogy a vizes és szeszes kivonatok nem tartalmaznak valepotriátokat, csak ezek lebomlási termékeit, hatásuk mégis bizonyított. Neurotikus betegek szívtáji panaszaiban társítható a gyöngyajak (Leonurus cardiaca) föld feletti részeivel, valamint a galagonya (Crategus monogyna) terméseinek kivonatával. Társítható továbbá komlóval (Humulus lupulus) citromfűvel (Melissa offocinalis) és orbáncfűvel (Hypericum perforátum) Forrás: Dr. Rácz Gábor - Gyógynövényismeret