Flavonoidok

A flavonoidok, változó fenolos szerkezetű természetes anyagok csoportja gyümölcsökben, zöldségekben, gabonákban, kéregben, gyökerekben, szárban, virágokban, teában és borban találhatók. Ezek a természetes termékek jól ismertek az egészségre gyakorolt ​​jótékony hatásukról. A flavonoidokat ma már számos táplálkozási, gyógyszerészeti, gyógyászati ​​és kozmetikai alkalmazás nélkülözhetetlen összetevőjének tekintik.

Ez antioxidatív, gyulladáscsökkentő, antimutagén és antikarcinogén tulajdonságaiknak tulajdonítható, valamint a kulcsfontosságú sejtenzim-funkciókat moduláló képességüknek. A flavonoidokkal kapcsolatos kutatás további lendületet kapott az alacsony szív- és érrendszeri mortalitás felfedezésével, valamint a koszorúér betegség (CHD) megelőzésével. A flavonoidok működési mechanizmusaira vonatkozó információk még mindig nem ismertek megfelelően. Azonban évszázadok óta széles körben ismert, hogy a növényi eredetű származékok széles körű biológiai aktivitással rendelkeznek.

A flavonoidok szinte minden csoportja képes antioxidánsként hatni. Beszámoltak arról, hogy a flavonok és a katechinek a legerősebb flavonoidok, amelyek megvédik a szervezetet a reaktív oxigénfajokkal szemben. A test sejtjeit és szöveteit folyamatosan fenyegetik a szabad gyökök és a reaktív oxigénfajták által okozott károsodások, amelyek a normál oxigénanyagcsere során keletkeznek, vagy exogén károsodások indukálják.

A szabad gyökök sejtfunkciókat befolyásoló mechanizmusai és eseménysorai nem teljesen ismertek, de az egyik legfontosabb eseménynek a lipidperoxidáció tűnik, amely sejtmembrán károsodást okoz. Ez a sejtkárosodás eltolódást okoz a sejt nettó töltésében, megváltoztatja az ozmotikus nyomást, ami duzzadáshoz és végül sejthalálhoz vezet. A szabad gyökök különféle gyulladásos mediátorokat vonzanak magukhoz, hozzájárulva az általános gyulladásos reakcióhoz és a szövetkárosodáshoz.

Az élő szervezetek számos hatékony mechanizmust fejlesztettek ki, hogy megvédjék magukat a reaktív oxigénfajtáktól. A szervezet antioxidáns védekező mechanizmusai közé nem csak az enzimek tartoznak, mint a szuperoxid-diszmutáz, kataláz és glutation-peroxidáz, hanem olyan nem enzimes megfelelőik is, mint a glutation, az aszkorbinsav és az α-tokoferol.